A Patkolás- csupán egy téma az állatvédőknek?

by Maksida Vogt

A lovas világban nagyon sok az alapvető tévedés, ezért nehéz a lovasoknak megtalálni az igazságot. A probléma már akkor elkezdődik, amikor egy kezdő lovas a ló patájáról , annak állapotáról akar információt gyűjteni. Nézzük, hogyan ápolja egy átlag lovas a lova patáját?

Elhívja a kovácsot.

De vajon a kovács tisztában van-e a mesterségével? Ebben nem vagyok biztos.

A kovácsokkal való viták után arra a meggyőződésre jutottam, hogy azért, hogy azoknak az embereknek segíthessek megérteni, akiknek szívügye , hogy a ló jól érezze magát, le kell írnom, hogy miért is káros a lovaknak a patkolás.

Amikor a lovat megpatkolják, először a patáját, mint SZERVET alkalmatlanná teszik abban, hogy funkcióját betöltse. A pata amikor a földdel érintkezik, a ló súlya alatt kitágul, és amikor levegőben van, összehúzódik. Ezt nevezzük pata mechanizmusnak, mely segít a lónak a vért visszapumpálni a szívbe, és a saját súlyát rugalmasan hordozni, hogy az ízületei ne sérüljenek.

Mi történik a patkolásnál?

A patkolt pata csak minimálisan tágul a patafalban (ezt látni a pata kopásán) és mindenki el tudja képzelni, hogy milyen fájdalommal járhat a tágulás megakadályozása. Az érzés olyan lehet , mintha nekünk egy számmal kisebb cipőben kellene járnunk. Ez a helyzet a vérkeringést akadályozza a pata tokban. A vérellátási zavar elsőként az ujjakban mutatkozik, ahol a hiányos vérellátás miatt pusztulnak az idegek. A kapillárisokban hol több, hol pedig kevesebb a vér , így a ló az egyre inkább károsodó patája egyre fájdalmasabbá válik. Egy idő múlva a szövetek el is halhatnak.

Ha megpatkoljuk a lovunkat, akkor ártunk a szívnek – melynek működését a pata pumpáló mechanizmusa 60%-ban befolyásolja, mivel a szív erre támaszkodik, hogy egészségesen működhessen. Ártunk a vese, a máj, s a többi szerv működésének is, mert a pata mint szerv blokkolva van a teljes szervezetre kiható funkciójában.

A patkolásnál a lónak számos fizikai sérülést kell elszenvednie. A patacsontnak traumát okoz az összepréselődés a sarokrésznél, mivel nem tud tágulni, így idővel kialakul a porcszövetek csontosodása ( osszifikációja). A sejtanyagcsere és a vérkeringés erősen korlátozódik, aminek következtében a pata felépítéséhez szükséges proteinek és szövetbeli anyagok felgyülemlenek a szervezetben. Lerakódnak az izmokban, ízületekben, és ott károsodást okoznak, többek között a szaruréteg károsodását is.

Ez csak egy kis része annak, amilyen károkat okozunk a lónak, amikor megpatkoltatjuk.

Sérülések, amelyek a szervezetben kialakulnak és a kovács soha nem beszél róluk.

Miért? Miért nem beszél ezekről a kovács?

Az ő feladata lenne, hogy hozzájáruljon a ló egészségéhez. .Mi megbízunk benne, igaz?!

Az a szomorú valóság, hogy ők maguk sem tudják, mert nem tanították meg nekik. Ehhez járul még az a tény, hogy a patkolásért kapják a legtöbb pénzt. Ezt tőlük tudom: “Ha nem csinálom, megcsinálja más!”

Több olyan beszélgetés során, melyeket a kovácsokkal folytattam, egyikük sem tudott akár csak egy okot mondani, hogy miért jó a lónak a patkolás, sőt, ellenkezőleg! Sokan közülük bevallották, hogy amennyiben a ló tulajdonosok nem ragaszkodnának lovaik patkolásához lovaglás vagy egyéb használat miatt, akkor nem csinálnák.

A harmadik legszomorúbb igazság, hogy számos kovács azért teszi ezt, mert nem is tudja, hogyan kell a patát szakszerűen kezelni, és nem tudja felvilágosítani a tulajdonosokat, hogy mi a teendő annak érdekében, hogy a ló bármilyen talajon probléma mentesen tudjon mozogni..

Szembetűnőek a tudományos, erkölcsi és anatómiai okok is, melyek a patkolás ellen szólnak. Így tulajdonképpen úgy is felfoghatjuk, hogy maga a patkolás testi sértést jelent, ami büntetendő cselekedet.

A német alkotmánybíróság döntése

2007 . Július 3

„ 2 .A hatósági állatorvosnő szerint a patkó egy “szükséges rossz” .A funkcionálisan szükséges patamechanizmus ,tehát a patakapszula megterhelésnél és szabadon engedésnél való rugalmas deformációja a patkolás miatt nagymértékben, illetve teljesen korlátozva van, és így megakadályozza a vérkeringést a végtagokban. A továbbiakban a patkón keresztül a szögek és a hátrányosan befolyásolt körömnövekedés szorítást okoz a patában, ami a patakapszula sérülése miatt a lónál fájdalmat és végül sántaságot eredményez. A ló egészségének védelme szempontjából legjobb megoldás az lenne, hogy a lovat patkó nélkül járassuk. Az a kovács és azok az emberek, akik patkolás nélkül kezelik a ló patáját, nem egymás ellen dolgoznak, hanem szakemberek a saját területükön.
A ló tulajdonosnak kellene választani tudni, hogy melyik módszert akarja.

A saját állatorvosi tapasztalata alapján az a véleménye alakult ki, hogy a lovak gyógyításával foglalkozó ortopéd orvos vagy a körmölő nem veszélyezteti az állat egészségét. Viszont tapasztalatai szerint a helytelenül felrakott patkó mindenképpen károsíthatja a ló egészségi állapotát.

3. Az Első Német Patkolókovács Szövetségnek adott állásfoglalásában Prof. Dr. A szakemberekkel egyetértve arra hívta fel a figyelmet, hogy „ ha lehetséges, a legjobb a lovakat patkolatlanul hagyni!”

Ezek az állatorvosok, felelősségük és hivatásuk teljes tudatában és esküjükkel élve és nem visszaélve éppen az állatok jólétének érdekében állnak ki a patkolás ellen. Csak néhány név azok közül a szakemberek közül, akik felismerték a patkolás káros következményeit: Dr. Clark, Prof. Lungwitz, és nem utolsósorban Xenophon, akit oly sok lovas a lovaglóművészet atyjának tart.

Ez az „atya” elrendelte, hogy a lovak minél többet mozogjanak köves talajon, hogy a patájuk kopjon és erősödjön.

Már akkor felismerték, hogy a pata mozgást és keménységet igényel ahhoz, hogy a ló lovagolható legyen. Azaz: Mozgás és erősítés annak érdekében, hogy a lovat lovagolni tudják. “Tehát pont fordítva, nem igaz, hogy a beteg vagy kényes patát meg kell patkolni, hogy a lovon lovagolni lehessen.”

Idézzünk csak fel még egyszer egy korábbi mondatot:

„….a lovat, ha lehetséges patkó nélkül kell hagyni.”

Ha lehetséges? Miért ne lenne lehetséges?

Biztosan tapasztalták már, hogy sok patkolókovács ellenzi ezt, aminek oka, hogy hiányoznak a pata helyes kezeléséhez szükséges megfelelő ismereteik. Mindemellett nyilván kellemetlen elmagyarázni a lótulajdonosoknak, hogy milyen a helyes lótartás nyitott istállókban, s különféle talajon való mozgatás, hogy patkolatlanul is lovagolni lehessen őket.

De van egy másik vetülete is a dolognak .A következő sarkon már ott vár egy másik lelkiismeretlen kolléga, aki kérdés nélkül megpatkolja a lovat. Nagy a vevőkör elvesztésétől való félelem!

„Ha én nem csinálom , megcsinálja egy másik!“

Azért, hogy rámutassak, a legrosszabb esetben mit jelent a lónak ez a tevékenység, bemutatom egy patkolókovács munkáját. Ne gondolják, hogy egy dilettáns kovácsról van szó. Egyáltalán nem. Az illető kovács nagyon keresett, a legjobb szakember hírében áll, aki sok lovat segített már „lábra“.A legszomorúbb , hogy ő valóban a legjobb a környéken. A többiek kevésbé képzettek.

Ez a bizonyos kovács évek óta így patkolja a lovat,(amelyiken sem nem lovagoltak, se más célra nem használták, s a patafal évekig nem tudott növekedni.. A pata egy része hiányzik, ami nem is csoda ilyen kezelésnél.

Ez az egyenes következménye a hiányos , helytelen kezelésnek.

Miután a ló hozzám került, nyilvánvalóvá vált a pata katasztrofális állapota. Meg kell mondanom, hogy a kovács mindent elkövetett annak érdekében, hogy szabotálja a patkó levételét, és a tulajdonost azzal ijesztgette, hogy a ló patkó nélkül nem fog tudni menni, megbénul és valószínűleg elpusztul. Elképzelhető, milyen nehéz volt a teljesen megfélemlített tulajdonost meggyőzni, s végül csak bizonyos költségek átvállalásával tudtuk megnyerni a bizalmát. A fent említett esetből látható, hogy milyen módszerrel dolgoznak a kovácsok. S természetesen mindezt „ kizárólag a lovak érdekében! „

A patkó levétele után egy bizonyos idő elteltével így néz ki a pata.

Még egyszer összehasonlításul.

Ugyanaz a pata.

A baloldali képen látható a pata évekig tartó kezelés után ugyanazon kovács által , aki azt állította, hogy a patafal nem tud utána nőni, mivel olyan rossz állapotban van.

A jobb oldali kép, ugyanaz a pata pár hónapos Strasser féle módszer szerinti korrekt kezelés után.

Néhány szót arról, hogy ön, mint lótulajdonos hogyan tudja felismerni, hogy a lovának valami probléma van a patájával. Az első feladat, megfigyelni, hogyan tartja magát a ló.

A legjobb olyankor, mikor semmit nem csinál, csak áll. A következő képeken olyan patkolt lovakat látunk, melyek valamilyen „fájdalom pozícióban” állnak.

Ahogy látható, ezek a lovak a két első lábukat kifejezetten a testük alá húzzák. Miért? Ez nem normális testtartás, hanem egy nagyon fárasztó és egészségtelen állás. A kovács egészen másképp vágja a patát akkor, ha vas jön rá, mintha vas nélkül hagyná. A sarokfalat általában magasra hagyják. Azután a kovács felemeli a ló lábát és ebben a pillanatban a vér visszafolyik a patából és az összehúzódik. S erre a patára (ami egy létfontosságú szerv!), rárakják a vasat, és ezen kell a lónak állnia. Mindenki el tudja képzelni, milyen kellemetlen érzés lehet, hogy a pata tágulna, de az a sarokfalban akadályba ütközik. Így a vér csak korlátozott mértékben tud visszafolyni, erősen rontva ezzel a pata vérkeringését. E miatt az ujjak érzéketlenek lesznek a fájdalomra.
A sarokfal extrém magas és fájdalmasan nyomja a burkot. Hogy a fájdalmat elkerüljék, ezért a mellső lábukat a testük alá helyezik, és így a testsúlyuk az elhalt lábujjakra tevődik. A pata nagymértékben károsodik, a lónak fájdalma van. Ezt jól lehet látni a következő fotókon.

A hő térképen világosan megfigyelhető, hogy milyen nagymértékben korlátozott a vérkeringés a lábakban és a patában. Ezt a szimptómát majdnem minden patkolt lónál látjuk. Egyes lovakat úgy patkolnak, hogy az egész pata érzéketlenné válik. Némelyik ló térdét is behajtja, mert ez a fájdalmas és természetellenes tartás annyira megterheli az izületeiket, hogy a lovak az ízületi tokot teljesen előre helyezik. Nézzék figyelmesen a fényképeket és ismerjék meg a ló fájdalmának jeleit. Az állás , a görcsös test, a lábak, a vállak állása, a fülek, a ló egész kinézete. A ló arckifejezése is nagyon sokat elárul, mint ahogy az a felső képen látható.

Nézzék meg a fülek állását –elengedett fül, a ló mintegy magába fordult, mély árkok a szeme fölött, nem párhuzamos orrlyukak –amelyek féloldali fájdalomra utalnak , kitágult vérerek nyugalmi helyzetben. Ez az arckifejezés és a tekintet világosan tükrözik a fájdalmat.

A másik tájékozódási pont a ló válla. A pata és a lábak helyzete megszabja a vállak szögállását. A vizsgálatok kimutatták, hogy egészséges lónál a vállak laposabbak, mint a patkolt lovaknál, ahol deformált a pata. Az is látható, hogy amennyiben ezeket a lovakat újra helyesen kezelik, ismét laposabban tartják a vállukat és megszabadulnak a fájdalomtól. A vállak közötti szög, illetve távolság egészséges lovaknál 45°-55° . A lábcsontok közötti izmoknak, ízületeknek is megvan a szabályos szögük, amelyek a vállak állását is befolyásolják. Minden anatómiai könyvben a patacsontok a talajjal párhuzamosak, ez a helyes állapot. Tehát , ha a ló helyesen áll, nem kell izommunkát végeznie, a vállak is megfelelő szögben vannak.

A patkolt lovak esetében, valamint a helytelenül kialakított patának egyik jele, hogy a ló válla meredekebb. Az izmok természetellenes munkát végeznek és általában görcsösek. Gyakran izom kidudorodások láthatóak az un. pihenő állásban. Ilyenkor az állat ezt a nem természetes állást veszi fel. Vajon miért, ha nem a fájdalom miatt?

S ha a pata kezelése megfelelő, akkor miért nem merülnek fel egyáltalán ilyen problémák? Talán választ tud adni önnek a kovácsa ezekre a kérdésekre?

Ha igen , akkor kérjük, hogy feltétlenül küldje el nekünk, és kérdezze meg őt, hogy nevének említésével nyilvánosságra hozhatjuk e a válaszait?

Ez egy helyesen kezelt ló állása

Végül leírom vitámat a kováccsal, aki először – miután éppen megpatkolta a lovat és megpróbálta a tulajdonos előtt védeni az igazát velem szemben, - azt állította, hogy a patkolt ló jobban tud mozogni, mint a patkolatlan.

„Igen, a patkolás olyan jó a lovaknak, hogy patkolva jönnek világra.” A természet olyan bölcs, hogy „ a patára patkót ad, mert másképp nem tudnak mozogni”- mondtam én. Erre belátta, hogy az állítása nevetséges, természetes, hogy a lovak patkó nélkül is tudnak menni. Amikor a hölgy, aki a ló tulajdonosa volt távozott, akkor mondta nekem a kovács, hogy többször is ajánlotta, hogy ne patkolják meg a lovat, mert a lónak jobb lenne patkó nélkül, de a nő hallani sem akart az indokokról, mert lovagolni akart.

Vannak nagyszerű példák egyes kovácsokról, akik felismerték a patkolás hátrányait, akik elsősorban a lovat nézték, mint pl. Ramey Jackson. Ö leírta a tapasztalatait, hogyan találta meg a természetes patakezeléshez vezető helyes utat, amellyel valóban segít a lónak.

Ajánlom olvasásra a volt kovács John Graves „Meine Wandlung-Reise eines Hufschmieds zu der natürlichen Hufpflege“cimmel-„ Hogyan váltam patkolókovácsból természetes körmölővé?” címmel.

Véget kell vetni a fájdalomnak és szenvedésnek, amit a lovak az un. jóindulatú pataápolás révén elszenvednek.

Tudom, hogy a kovácsok, és az állatorvosok miért teszik azt, amit tesznek. Èn is hasonló rendszer szerint tanultam. Egyesek figyelembe veszik az említett jeleket és fizikai jelenségeket, másoknak fontosabb a munkahelyi biztonság és az anyagiak.

Vannak olyanok is, akiknél maga a vassal való ősi és nehéz mesterség űzése a cél. Mindegyik azt mondja, hogy ez az ősi mesterség egy nemes, becsületes tevékenység. S ez igaz is lenne, ha nem hamis információkra épülne, még ha azok ezer éves múltra tekintenek is vissza.

“Ha tőlem egy lótulajdonos megkérdezné, hogy miért hiba a ló patkolása, azt felelném, hogy amikor ezt kitalálták, a föld még nem kerek, hanem lapos volt, és azt hitték, hogy a föld a világ közepe.”

Ha az ön kovácsa jó szakember, aki a lovát helyesen tudja körmölni, akkor a ló azt fogja tudni, amire természettől fogva is képes, azaz minden talajon tud majd problémamentesen mozogni. A pata ugyanis a természet remekműve, mely képes bármely talajhoz idomulni, ha a lónak lehetősége van rendszeresen azon a talajon mozogni. S biztos lehet abban, hogy egy olyan kovácsnak, aki kész arra, hogy a lovat megpatkolja, nincs kellő szakismerete, s nem tud többet a természetnél.

Azt, hogy ön a lova egészségét rábízza e egy ilyen személyre, önre bízom!