Welcome!

Célunk a világ legfejlettebb lovasainak összegyűjtése, akik együtt küzdenek majd velünk a lótartás jelenlegi körülményeinek változásáért, valamint saját műveltségük és tájékozottságuk továbbfejlesztéséért annak érdekében, hogy a lovat öntudatos és értelmes lényként tartsák számon, amely szenved attól, ahogyan az ember tartja és használja őt. A lovak nemes teremtmények, s ezáltal nagyon sérülékenyek. A mi feladatunk, hogy job embereket neveljünk, olyanokat, akik nem okoznak szenvedést ezeknek az élőlényeknek hatalmukkal visszaélve, hanem tisztelik a természetet és az életet.

A ló egészsége elsődleges szempont számunkra, minden emberi elvárás és célkitűzés felett áll. A természetes lótartást támogatjuk, melyben a ló és a természet közelsége a lehető legnagyobb mértékű. A lónak meg kell adni a lehetőséget, hogy fajához méltó körülmények között éljen, és lónak érezhesse magát.

Az Academia alapos és széleskörű tudást nyújt a fejlett lótartásról, a pataápolásról, nyírásról, a lovak anatómiájáról, pszichológiájáról, fogorvoslásáról, történetéről, önfejlesztéséről, a Haute Ecole-alapfogalmakról, és így tovább.

A gondolatok színvonalas cseréjének és a tapasztalatok megosztásának mindig nagyon szívesen adunk helyet, hiszen ezekből mindannyian tanulhatunk, fejlődhetünk és együtt küzdhetünk a közös célért.

A. A. D. E. L.



Sunday, April 22, 2012

„Amíg meg nem tapasztaljuk, milyen érzés szeretni egy állatot, addig lelkünk egy része mélyen alszik”

A lovak iránt érzett tisztelet és szeretet késztetett arra, hogy létrehozzuk a Bottyán Equus Hungária Közhasznú Alapítványt az öreg, beteg, sérült lovakért.

2001-ben váltunk hivatalos állatvédő szervezetté. Az elmúlt évek alatt sok nehézségen vagyunk túl, sok lemondással jár elhivatottságunk, de ettől teljes az életünk. Az évek során történt velünk sok jó és rossz egyaránt. Mint állatvédőnek, fáj látnom, hogy némely lovardában lovakhoz nem méltó körülmények között tartják őket. Fáj tudni, hogy szerte az országban felelősségteljes gondolkodás nélkül, hozzáértés hiányában asszisztálunk csikók fogantatásához, érvelve azzal, hogy „ne álljon üresen a ló”, nem törődve azzal, mi lesz vele születése után.

Jelenleg … ló és 1 csacsi él az állatotthonunkban. A lovak sorsa különböző. Van köztük olyan, aki valamikor a versenypálya lelátójáról elhangzó hangos üdvrivalgás közepette rótta a köröket a sikerért és a pénzért, van olyan, aki a díjugratásban ért el jeles eredményeket, és van köztük olyan, aki a lovas kocsit húzta, s munkájával szolgálta hajdani tulajdonosát.

A megbecsülés ezekért a teljesítményekért elmaradt, de az én szívemhez egyformán közel áll mindegyik, és talán ők is úgy érzik, célba értek.

Lakossági bejelentésre mentettünk hatéves kancát, akit a gazdája méteres láncon tartott évekig. Hónapokig tartó huzavona után végül a hatóság segítségével sikerült őt elkobozni kegyetlen gazdáitól. Úgy érzem, ez igen nagy előrelépés az állatvédelem rögös útján. Mentettünk 4 hónapos csikót, akinek az orvosi vizsgálat során derült ki, hogy kb. 2 hónapja törött el a lába csűdben. Ki tudta ezt a szenvedést végignézni?! Ha időben orvoshoz kerül, talán lett volna esélye az életre.

Ma is nálunk van, s szemtelen „sihederré” serdült Szilaj, a hajdani csődör csikó akit pár hónapos korában gazdája télvíz idején magára hagyott, s ha nem találunk rá időben egy bejelentőnek köszönhetően, már Fagyherceg ménesét gyarapítaná. Mi azonban megmentettük, s több hetes küzdelem után szó szerint lábra állítottuk, mivel annyi ereje sem volt, hogy felálljon és egyedül táplálkozzon. Ez csupán néhány kirívó eset a sok közül, amellyel szembesülünk állatvédelmi tevékenységünk során.

Az elmúlt év óta a lovakon kívül gazdáik által elhagyott kutyáknak is igyekszünk biztonságos átmeneti otthont és szakértő gondoskodást nyújtani addig is amíg gondatlan tulajdonosuk helyett egy másik, szerető gazdit nem találunk számukra

Így aztán jelenleg a lovak mellett kutya is él nálunk.

Ha az ember ember tudna maradni a körülötte lévő állatvilágban, akkor nemcsak nekünk kellett volna minden felelős helyett a ló szemébe nézni, és látni benne az iszonyatos szenvedést.

Reménykedem benne, hogy egyre több állatszerető emberhez jut el tevékenységünk híre, akik értékelik elhivatottságunkat, és bármely segítség felajánlásával támogatnak bennünket.

Kérem, szánjanak rá egy kis időt és látogassanak el honlapunkra a www.bottyanequus.com weboldalon, ahol minden hónapban igyekszünk megismertetni az érdeklődőket védenceinkkel, s hírt adni a hónap eseményeiről számos fénykép kíséretében. Tisztelettel és köszönettel: Rédei Éva


Szilaj fél éves volt amikor 2010. telén szó szerint a földhöz fagyott. Rendkívül rossz állapotban került a gondozásunkba. 2 hétig élet és halál között lebegett, szinte öntudatlanul feküdt, felállni segítséggel sem tudott. Csodával határos módon maradt életben.

Szilaj aki azóta is nálunk él, szemtelen sihederré serdült. Ő a Bottyan Equus Hungaria honlapjának hírmondója. Beszámolói olvashatóak a www.bottyanequus.com honlapon.

Wednesday, March 14, 2012

A lovaglás ártalmai a lóra nézve

írta: Maksida Vogt


Előszó

A lovat nem lovaglásra teremtették.
A lovat nem szabadna lovagolni egészsége veszélyeztetésével. A lovaglás azonban az emberek szemében a legtermészetesebb dolog, s még hangoztatják is, hogy mennyire szeretik a lovaikat. Az a szeretet azonban, ami egy másik élőlénynek sérülést és fájdalmat okoz, beteges szeretet. Az emberiség egész történelme során szörnyű dolgokat művelt az állatokkal, valamint egymással, részint képzetlenség miatt, részint megfelelő fejlettségi szint hiányában.
Manapság, amikor már jóval nagyobb tudás birtokában vagyunk és felgyorsult a fejlődés üteme, itt az idő, hogy megmutassuk, hogy a lovaknak még mindig sérüléseket és fájdalmat okozunk olyan emberek által akik lovagolják és saját örömükre vagy haszonszerzésre használják őket. Állítom, hogy nem létezik olyan ló, amelyik szereti ha lovagolják. Szeretnénk azt hinni, hogy igen, de ez még nem jelenti azt, hogy tényleg így van. Itt az idő újraértékelni a hagyományainkat, és szembenézni a tényekkel.

A lovak általában csendben szenvednek, de ha valaki a lován a következő jeleket fedezi fel, tudnia kell, fájdalmai vannak:



- A ló megrándul, vagy hátrál csutakolás közben
A ló a hátulját a hasa irányába húzza
A ló vonakodik feladni a patáját tisztításhoz
A testének egyes részei nagyon melegek
A ló egy bizonyos testhelyzetet vesz fel: fejét előszeretettel az egyik vagy másik irányba fordítja, farkát vagy az egyik, vagy a másik irányba tartja, csak az egyik hátsó lábát tartja felemelve, a másikat nem, stb.
A ló előszeretettel nyomja a fejét szilárd tárgyakhoz
A ló a fogát csikorgatja, levegőt nyel, karót, kötelet rág
A ló nem akar mozogni
A ló rázza a fejét
A ló védi magát: ágaskodik, bokkol, maga alá vagy hátra kifelé rúg, nagyon magasra tartja a fejét



Ha a lova sántít, tudnia kell, hogy fájdalomtól szenved. Sok ember van aki látja és megérzi, hogy milyen folyamatok zajlanak le egy ló testében, és ezek közül az emberek közül soknak köze sincs a lóhoz, vagyis nincs lovuk, és nem is akarnak semmit tőlük. Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert ezeknek az embereknek nem jelent gondot az, hogy akár a legkomplikáltabb biomechanikai folyamatokat is megértsék csak érzéssel és józan ésszel. Úgy tűnik, hogy csupán azoknak kell bizonyíték arra nézve, hogy mi okoz sérülést és fájdalmat a lónak, akik valamire használni akarják őket. Azt gondolom, hogy ha rávilágítunk arra a tényre, miszerint nem tisztességes kihasználni egy másik élőlényt saját önző céljaink és vágyaink kielégítésére, annak elég magyarázatul kellene szolgálnia, de tudom, vannak emberek, akiknek más a hozzáállása ehhez a kérdéshez. Így aztán szükségesnek tartom, hogy e tárgyban kicsit mélyebbre ássunk a biomechanika és anatómia tudományának segítségével.





Graphic Copyright Academia Liberti

fent: nyak hát ágyék keresztcsont farkcsont




A csontváz a csontok szilárd váza mely a testnek formát ad és a belső szerveknek pedig védelmet. Kezdjük mindjárt a gerincoszloppal. (A gerincoszlop csigolyák sora a farkcsonttól a koponyáig, mely rugalmas támaszt ad a hátnak. Belsejét a gerincvelő tölti ki.)
A gerincoszlop csontjait 5 csoportra oszthatjuk:

7 nyaki csigolya
18 (17 – 19) mellkasi csigolya
6 (5 -7) ágyéki csigolya
5 keresztcsonti csigolya (összenőve adják a keresztcsontot)
farkcsonti (15 – 21) csigolya

A nyakcsigolya: a csigolyák rugalmas csoportja mely megtámasztja és rögzíti a koponyát és a nyakat,
fenntartja a nyaki görbületet.

Az 1-es és a 2-es nyakcsigolya egyedi, csakúgy mint a 7-es a kiemelkedő gerinccel.
.A C1 – C6 kialakult harántnyúlványai továbbítják a gerinc menti verőereket a koponyaalaphoz.
Ez a csigolyasor alkotja a gerinc velő csatornáját

Mellkasi: Ez a meglehetősen merev csigolya csoport, a hátcsigolyák, a bordákhoz illeszkedve támasztják a mellkast.
A kiemelkedő görbülete a magzati fejlődés során alakult ki. Ezekre a csigolyákra jellemzőek a hosszú, keskeny tüskék, szív alakú formák és a bordák kapcolódásához megfelelő sima felület.


Ágyéki csigolyák: Ezek a zömök, négyszögletű ágyéki csigolyák hordozzák a testsúly nagy részét, s egyben kiegyensúlyozzák a törzset a keresztcsonton. Az ágyéki görbület a járás és állás során alakul ki. Ez a csigolya csoport igen rugalmas. A talajtól való felemelkedéskor és hajlításkor gyakran nagy nyomás helyeződik a porckorongokra, ami törésekhez vezethet ha a test valamilyen veszélynek van kitéve. Ez megsértheti a gerincvelőben lévő idegeket melyek a gerincvelőből indulnak ki és a csigolyaközi képződményeken (porckorongok) futnak keresztül.guide.

Keresztcsont: 5 keresztcsonti csigolya csontosodott össze egyetlen csonttá. Ez köztetíti a testsúlyt a csípőizületekhez a kismedencéhez való ízesüléssel.
A csigolyaközi porckorongok a háti csigolyák között helyezkednek el. A külső szálai összefutnak a hosszanti, az elülső és a hátsó ínszalagokkal. A hátgerincen különböző és rendkívül eltérő rövid és hosszó szalagok helyezkednek el

A rövid szalagok a következők:
- Ligamanta Flava (A csigolyatestek elülső felszínén az elülső hosszanti szalag)
- Interspinal Ligamants (csigolyaközi szalagok)
- Intertransverse Ligaments (keresztező ínszalag)
:
A hosszú szalagok – több csigolyán húzódnak keresztül
1. Nuchal Ligament (Funiculus Nuchae, Lamina Nuchae) (nyaki szalag)
- Supraspinal Ligament (supraspinális szalagok)
- Longitudinal Ventral Ligament (hosszanti hasoldali szalagok)
- Longitudinal Dorsal Ligament (hosszanti hátoldali szalagok)



A nyaki szalag a külső nyakszirtcsonttól ered, a nyakcsigolyák felett halad és a 3-as, 4-es és 5-ös mellkasi csigolyákhoz kapcsolódik ahol aztán a merevebb supraspinalis szalagban folytatódik, amely végigfut a mellkasi és ágyéki csigolyákon majd folytatódik a hosszanti csigolyában amely a második ágyéki csigolyához kapcsolódik.
Ezek a szalagok együttesen egy hosszú, folyamatos, változó erősségű és sűrűségű szalagot alkotnak a koponyától a
keresztcsontig, hogy az egész gerincoszlopnak támasztékot adjanak.
Ahhoz, hogy a gerincoszlop összetett funkcióját megértsük, terhelhetőségi, mozgástani (kinematikai), és dinamikai ismeretek, valamint a biomechanikai funkciók ismerete egyaránt szükséges.

.
Az első pontos vizsgálatokat a gerincoszlop rugalmasságáról Zschokke (1892) végezte. A supraspinális szalag nagyon fontos a gerincoszlop stabilitásához és a csigolya tövisnyúlványainak funkciójához. Az első 5 tövisnyúlvány eltávolítása 80 kg terhelés alatt a csigolya összeroppanását eredményezte. Ha a csigolya valamennyi tövisnyúlványát eltávolították, a csigolya már 8-10 kg súly alatt összreoppant. Azt is felfedezte, hogy olyan hátgerinc esetében, melynél minden csigolya tövisnyúlványai épek, a hát már 50-80 kg terhelésnél átlagosan 4 cm-t süllyed !!! Ez elég ahhoz, hogy a tövisnyúlványok egymáshoz dörzsölődését eredményezze a súly alatt.






Graphic Copyright Academia Liberti 




Minden lónál, amelyet természetes összeszedettség nélkül vagy napi 15 percnél tovább lovagolnak, fájdalom lép fel. S néhánynak még akkor is hát problémái vannak, ha ezeket a kívánalmakat betartják. Ez teljesen logikus, megértéséhez nincs szükség mélyreható anatómiai és biomechanikai ismeretekre. Gondoljuk el, hogy mi történik az emberi szövetekkel nyomás hatására? Mennyi ideig kell fennállnia a terhelésnek ahhoz, hogy fájdalom vagy zsibbadás jelentkezzen? Az emberek és a lovak egyaránt emlősök, tehát ugyanazok az érzések lépnek fel náluk, mint nálunk. Mi történik egy ilyen finom szerkezettel mint a gerincoszlop, terhelés alatt? Mi történik dorsiflexió esetén? (befelé görbülés)

Miért képesek az emberek szemet hunyni ilyen nyilvánvaló tények felett?

A hátgerinc problémák három alapvető sérülésre kategorizálhatók, melyben vagy az izmok, inak, szalagok (lágy szöveti sérülések), vagy a csontok és izületek ( csont sérülések) vagy az idegrendszer (neurológiai rendellenességek)érintettek. Mindhárom kölcsönhatással van egymásra. Nincs egyetlen rendellenesség sem a test bármelyik részén, mely ne érintené a szervezet egészét is. Először is, a hátgerinc sérülések érintik a gerinc körüli izomzatot vagy a csigolya izületeket. A súlyos sérülések bár elképzelhető, hogy fokozatosan javulnak de soha nem gyógyulnak meg, esetleg később izületi károsodáshoz vagy lágyrész fibrózishoz vezetnek. A krónikus túlterhelésből eredő sérülések (mikrotrauma) keletkezhetnek akár a nyereg felhelyezése vagy általában a lovaglás, patkolás és más a ló testén véghezvitt manipuláció következtében.


A gerincoszlop biomechanikai és patológiai változásai között egyenes kapcsolat van. Townsend (1985) és Daemmrich(1993) felfedezték, hogy csontkinövések a has oldali csigolyákon általában a 10-es és a 17-es mellkasi csigolya között jelennek meg, és a legnagyobb csontkinövések pedig a 11-es és a 13-as mellkasi csigolya között azon a területen, ahol a lovas ül a ló hátán, maximális oldalirányú hajlításnak és tengelyirányú elfordulásnak téve ki azt.
A „kissing spine“ (csókgerinc vagy gerinccsatorna szűkület) szindróma oka a gerincoszlop ismétlődő (nem fiziológiai) megsüllyedése. S ami ezt ilyen durva mértékben okozza, az a.....lovaglás.


Világos tehát, hogy miként hat a lovakra a lovaglás és a biomechanikai törvények. Az idősebb lovak esetében még veszélyesebb a helyzet mivel náluk, akár az idősebb emberek esetében a gerincoszlop már veszít rugalmasságából aminek következtében izületi torzulások léphetnek fel és az izmok állapota is gyengül. Az idősebb lovaknál a gyógyulási idő is hosszabb, és megnövekszik annak veszélye, hogy a korábbi sérülések abnormális izomrendszeri állapotokhoz vezetnek.

Folytatás következik....

Referencia a komplett tanulmányhoz:
BUDRAS-ROECK 2004
Anatomy atlas of the horse

RIEGEL-HAKOLA 2006
Atlas to Anatomy and Clinic of the Horse

ADAMS, O.R. (1969)
Subluxation of the sacroiliac joint in horses
Proc. of AAEP

BADOUX, M. (1975)
in: SISSON, S., GROSSMAN, J. D.
The Anatomy of the Domestic Animals

RICK PARKER
Equine science

UELTSCHI, G. (1996)
Zur Röntgen- und nuklearmedizinischen Untersuchung des Pferdesrückens
Internationaler Tierärztekongress über Rückenprobleme bei Sportpferden
Bern, Schweiz

TOWNSEND, H.G.G. (1985)
The relationship between biomechanics of the thoracolumbar spine and back problems in the
horse
Proc. AAEP

TOWNSEND, H.G.G., LEACH, D.H. (1984)
Relationship between intervertebral joint morphology and mobility in the equine thoracolumbar
spine

TOWNSEND, H.G.G., LEACH, D.H., FRETZ, P.B. (1983)
Kinematics of the equine thoracolumbar spine

HORST WEISSDORF, H. GERHARDS, HUSKAMP, DEEGEN (2002)
Praxisorientierte Anatomie und Propaedeutik des Pferdes

SEIFERLE, E., FREWEIN, J. (1992)
Aktiver Bewegungsapparat, Muskelsystem, Myologia

SCHEBITZ, H., BRASS, W., WINTZER, H.J. (1993)
Allgemeine Chirurgie für Tierärzte und Studierende

ROONEY, J.R. (1982)
The Horse’s Back: Biomechanics of Lameness

ROBERTS, E.J. (1968)
Resection of thoracic or lumbar spinous processes for the relief of pain responsible for
lameness and some other locomotor disorders of horses.
Proc. AAEP

NOWAK, M. (1988)
Die klinische, röntgenologische und szintigraphische Untersuchung bei den sogenannten
Rückenproblemen des Pferdes

GOODY (2004)
Anatomy of the Horse

LEWIS, L.D. (1989)
Einfluß der Ernährung auf die Entwicklung des Bewegungsapparates und seine Erkrankungen

LEACH, D.H., DAGG, A.I. (1983b)
A review of research on equine locomotion and biomechanics

JEFFCOTT, L.B. (1981)
Diagnosis of Back Problems in the Horse
Proc. AAEP

JEFFCOTT, L.B. (1980a)
Disorders ot the thoracolumbar spine of the horse - a survey ot 443 cases.

JEFFCOTT, L.B. (1980b)
Guidelines for the diagnosis and treatment of back problems in horses
Proc. AAEP

WOLFGANG RANNER
Das Rückenproblem beim Pferd
Eigene Untersuchungen und kritische Betrachtungen

JEFFCOTT, L.B. (1979c)
Radiographic examination of the equine vertebral column

JEFFCOTT, L.B. (1979b)
Backproblems in the horse - a look at past, present and future progress

DÄMMRICH, K., BRASS, W. (1993)
Krankheiten der Gelenke

Saturday, February 11, 2012

A Patkolás- csupán egy téma az állatvédőknek?

by Maksida Vogt

A lovas világban nagyon sok az alapvető tévedés, ezért nehéz a lovasoknak megtalálni az igazságot. A probléma már akkor elkezdődik, amikor egy kezdő lovas a ló patájáról , annak állapotáról akar információt gyűjteni. Nézzük, hogyan ápolja egy átlag lovas a lova patáját?

Elhívja a kovácsot.

De vajon a kovács tisztában van-e a mesterségével? Ebben nem vagyok biztos.

A kovácsokkal való viták után arra a meggyőződésre jutottam, hogy azért, hogy azoknak az embereknek segíthessek megérteni, akiknek szívügye , hogy a ló jól érezze magát, le kell írnom, hogy miért is káros a lovaknak a patkolás.


Amikor a lovat megpatkolják, először a patáját, mint SZERVET alkalmatlanná teszik abban, hogy funkcióját betöltse. A pata amikor a földdel érintkezik, a ló súlya alatt kitágul, és amikor levegőben van, összehúzódik. Ezt nevezzük pata mechanizmusnak, mely segít a lónak a vért visszapumpálni a szívbe, és a saját súlyát rugalmasan hordozni, hogy az ízületei ne sérüljenek.

Mi történik a patkolásnál?

A patkolt pata csak minimálisan tágul a patafalban (ezt látni a pata kopásán) és mindenki el tudja képzelni, hogy milyen fájdalommal járhat a tágulás megakadályozása. Az érzés olyan lehet , mintha nekünk egy számmal kisebb cipőben kellene járnunk. Ez a helyzet a vérkeringést akadályozza a pata tokban. A vérellátási zavar elsőként az ujjakban mutatkozik, ahol a hiányos vérellátás miatt pusztulnak az idegek. A kapillárisokban hol több, hol pedig kevesebb a vér , így a ló az egyre inkább károsodó patája egyre fájdalmasabbá válik. Egy idő múlva a szövetek el is halhatnak.




Ha megpatkoljuk a lovunkat, akkor ártunk a szívnek – melynek működését a pata pumpáló mechanizmusa 60%-ban befolyásolja, mivel a szív erre támaszkodik, hogy egészségesen működhessen. Ártunk a vese, a máj, s a többi szerv működésének is, mert a pata mint szerv blokkolva van a teljes szervezetre kiható funkciójában.

A patkolásnál a lónak számos fizikai sérülést kell elszenvednie. A patacsontnak traumát okoz az összepréselődés a sarokrésznél, mivel nem tud tágulni, így idővel kialakul a porcszövetek csontosodása ( osszifikációja). A sejtanyagcsere és a vérkeringés erősen korlátozódik, aminek következtében a pata felépítéséhez szükséges proteinek és szövetbeli anyagok felgyülemlenek a szervezetben. Lerakódnak az izmokban, ízületekben, és ott károsodást okoznak, többek között a szaruréteg károsodását is.



Ez csak egy kis része annak, amilyen károkat okozunk a lónak, amikor megpatkoltatjuk.

Sérülések, amelyek a szervezetben kialakulnak és a kovács soha nem beszél róluk.

Miért? Miért nem beszél ezekről a kovács?

Az ő feladata lenne, hogy hozzájáruljon a ló egészségéhez. .Mi megbízunk benne, igaz?!

Az a szomorú valóság, hogy ők maguk sem tudják, mert nem tanították meg nekik. Ehhez járul még az a tény, hogy a patkolásért kapják a legtöbb pénzt. Ezt tőlük tudom: “Ha nem csinálom, megcsinálja más!”

Több olyan beszélgetés során, melyeket a kovácsokkal folytattam, egyikük sem tudott akár csak egy okot mondani, hogy miért jó a lónak a patkolás, sőt, ellenkezőleg! Sokan közülük bevallották, hogy amennyiben a ló tulajdonosok nem ragaszkodnának lovaik patkolásához lovaglás vagy egyéb használat miatt, akkor nem csinálnák.

A harmadik legszomorúbb igazság, hogy számos kovács azért teszi ezt, mert nem is tudja, hogyan kell a patát szakszerűen kezelni, és nem tudja felvilágosítani a tulajdonosokat, hogy mi a teendő annak érdekében, hogy a ló bármilyen talajon probléma mentesen tudjon mozogni..

Szembetűnőek a tudományos, erkölcsi és anatómiai okok is, melyek a patkolás ellen szólnak. Így tulajdonképpen úgy is felfoghatjuk, hogy maga a patkolás testi sértést jelent, ami büntetendő cselekedet.

A német alkotmánybíróság döntése

2007 . Július 3

„ 2 .A hatósági állatorvosnő szerint a patkó egy “szükséges rossz” .A funkcionálisan szükséges patamechanizmus ,tehát a patakapszula megterhelésnél és szabadon engedésnél való rugalmas deformációja a patkolás miatt nagymértékben, illetve teljesen korlátozva van, és így megakadályozza a vérkeringést a végtagokban. A továbbiakban a patkón keresztül a szögek és a hátrányosan befolyásolt körömnövekedés szorítást okoz a patában, ami a patakapszula sérülése miatt a lónál fájdalmat és végül sántaságot eredményez. A ló egészségének védelme szempontjából legjobb megoldás az lenne, hogy a lovat patkó nélkül járassuk. Az a kovács és azok az emberek, akik patkolás nélkül kezelik a ló patáját, nem egymás ellen dolgoznak, hanem szakemberek a saját területükön.
A ló tulajdonosnak kellene választani tudni, hogy melyik módszert akarja.



A saját állatorvosi tapasztalata alapján az a véleménye alakult ki, hogy a lovak gyógyításával foglalkozó ortopéd orvos vagy a körmölő nem veszélyezteti az állat egészségét. Viszont tapasztalatai szerint a helytelenül felrakott patkó mindenképpen károsíthatja a ló egészségi állapotát.

3. Az Első Német Patkolókovács Szövetségnek adott állásfoglalásában Prof. Dr. A szakemberekkel egyetértve arra hívta fel a figyelmet, hogy „ ha lehetséges, a legjobb a lovakat patkolatlanul hagyni!”

Ezek az állatorvosok, felelősségük és hivatásuk teljes tudatában és esküjükkel élve és nem visszaélve éppen az állatok jólétének érdekében állnak ki a patkolás ellen. Csak néhány név azok közül a szakemberek közül, akik felismerték a patkolás káros következményeit: Dr. Clark, Prof. Lungwitz, és nem utolsósorban Xenophon, akit oly sok lovas a lovaglóművészet atyjának tart.

Ez az „atya” elrendelte, hogy a lovak minél többet mozogjanak köves talajon, hogy a patájuk kopjon és erősödjön.

Már akkor felismerték, hogy a pata mozgást és keménységet igényel ahhoz, hogy a ló lovagolható legyen. Azaz: Mozgás és erősítés annak érdekében, hogy a lovat lovagolni tudják. “Tehát pont fordítva, nem igaz, hogy a beteg vagy kényes patát meg kell patkolni, hogy a lovon lovagolni lehessen.”

Idézzünk csak fel még egyszer egy korábbi mondatot:

„….a lovat, ha lehetséges patkó nélkül kell hagyni.”

Ha lehetséges? Miért ne lenne lehetséges?

Biztosan tapasztalták már, hogy sok patkolókovács ellenzi ezt, aminek oka, hogy hiányoznak a pata helyes kezeléséhez szükséges megfelelő ismereteik. Mindemellett nyilván kellemetlen elmagyarázni a lótulajdonosoknak, hogy milyen a helyes lótartás nyitott istállókban, s különféle talajon való mozgatás, hogy patkolatlanul is lovagolni lehessen őket.

De van egy másik vetülete is a dolognak .A következő sarkon már ott vár egy másik lelkiismeretlen kolléga, aki kérdés nélkül megpatkolja a lovat. Nagy a vevőkör elvesztésétől való félelem!

„Ha én nem csinálom , megcsinálja egy másik!“


Azért, hogy rámutassak, a legrosszabb esetben mit jelent a lónak ez a tevékenység, bemutatom egy patkolókovács munkáját. Ne gondolják, hogy egy dilettáns kovácsról van szó. Egyáltalán nem. Az illető kovács nagyon keresett, a legjobb szakember hírében áll, aki sok lovat segített már „lábra“.A legszomorúbb , hogy ő valóban a legjobb a környéken. A többiek kevésbé képzettek.







Ez a bizonyos kovács évek óta így patkolja a lovat,(amelyiken sem nem lovagoltak, se más célra nem használták, s a patafal évekig nem tudott növekedni.. A pata egy része hiányzik, ami nem is csoda ilyen kezelésnél.

Ez az egyenes következménye a hiányos , helytelen kezelésnek.




Miután a ló hozzám került, nyilvánvalóvá vált a pata katasztrofális állapota. Meg kell mondanom, hogy a kovács mindent elkövetett annak érdekében, hogy szabotálja a patkó levételét, és a tulajdonost azzal ijesztgette, hogy a ló patkó nélkül nem fog tudni menni, megbénul és valószínűleg elpusztul. Elképzelhető, milyen nehéz volt a teljesen megfélemlített tulajdonost meggyőzni, s végül csak bizonyos költségek átvállalásával tudtuk megnyerni a bizalmát. A fent említett esetből látható, hogy milyen módszerrel dolgoznak a kovácsok. S természetesen mindezt „ kizárólag a lovak érdekében! „


A patkó levétele után egy bizonyos idő elteltével így néz ki a pata.







Még egyszer összehasonlításul.



Ugyanaz a pata.

A baloldali képen látható a pata évekig tartó kezelés után ugyanazon kovács által , aki azt állította, hogy a patafal nem tud utána nőni, mivel olyan rossz állapotban van.

A jobb oldali kép, ugyanaz a pata pár hónapos Strasser féle módszer szerinti korrekt kezelés után.

Néhány szót arról, hogy ön, mint lótulajdonos hogyan tudja felismerni, hogy a lovának valami probléma van a patájával. Az első feladat, megfigyelni, hogyan tartja magát a ló.

A legjobb olyankor, mikor semmit nem csinál, csak áll. A következő képeken olyan patkolt lovakat látunk, melyek valamilyen „fájdalom pozícióban” állnak.





Ahogy látható, ezek a lovak a két első lábukat kifejezetten a testük alá húzzák. Miért? Ez nem normális testtartás, hanem egy nagyon fárasztó és egészségtelen állás. A kovács egészen másképp vágja a patát akkor, ha vas jön rá, mintha vas nélkül hagyná. A sarokfalat általában magasra hagyják. Azután a kovács felemeli a ló lábát és ebben a pillanatban a vér visszafolyik a patából és az összehúzódik. S erre a patára (ami egy létfontosságú szerv!), rárakják a vasat, és ezen kell a lónak állnia. Mindenki el tudja képzelni, milyen kellemetlen érzés lehet, hogy a pata tágulna, de az a sarokfalban akadályba ütközik. Így a vér csak korlátozott mértékben tud visszafolyni, erősen rontva ezzel a pata vérkeringését. E miatt az ujjak érzéketlenek lesznek a fájdalomra.
A sarokfal extrém magas és fájdalmasan nyomja a burkot. Hogy a fájdalmat elkerüljék, ezért a mellső lábukat a testük alá helyezik, és így a testsúlyuk az elhalt lábujjakra tevődik. A pata nagymértékben károsodik, a lónak fájdalma van. Ezt jól lehet látni a következő fotókon.


A hő térképen világosan megfigyelhető, hogy milyen nagymértékben korlátozott a vérkeringés a lábakban és a patában. Ezt a szimptómát majdnem minden patkolt lónál látjuk. Egyes lovakat úgy patkolnak, hogy az egész pata érzéketlenné válik. Némelyik ló térdét is behajtja, mert ez a fájdalmas és természetellenes tartás annyira megterheli az izületeiket, hogy a lovak az ízületi tokot teljesen előre helyezik. Nézzék figyelmesen a fényképeket és ismerjék meg a ló fájdalmának jeleit. Az állás , a görcsös test, a lábak, a vállak állása, a fülek, a ló egész kinézete. A ló arckifejezése is nagyon sokat elárul, mint ahogy az a felső képen látható.





Nézzék meg a fülek állását –elengedett fül, a ló mintegy magába fordult, mély árkok a szeme fölött, nem párhuzamos orrlyukak –amelyek féloldali fájdalomra utalnak , kitágult vérerek nyugalmi helyzetben. Ez az arckifejezés és a tekintet világosan tükrözik a fájdalmat.





A másik tájékozódási pont a ló válla. A pata és a lábak helyzete megszabja a vállak szögállását. A vizsgálatok kimutatták, hogy egészséges lónál a vállak laposabbak, mint a patkolt lovaknál, ahol deformált a pata. Az is látható, hogy amennyiben ezeket a lovakat újra helyesen kezelik, ismét laposabban tartják a vállukat és megszabadulnak a fájdalomtól. A vállak közötti szög, illetve távolság egészséges lovaknál 45°-55° . A lábcsontok közötti izmoknak, ízületeknek is megvan a szabályos szögük, amelyek a vállak állását is befolyásolják. Minden anatómiai könyvben a patacsontok a talajjal párhuzamosak, ez a helyes állapot. Tehát , ha a ló helyesen áll, nem kell izommunkát végeznie, a vállak is megfelelő szögben vannak.

A patkolt lovak esetében, valamint a helytelenül kialakított patának egyik jele, hogy a ló válla meredekebb. Az izmok természetellenes munkát végeznek és általában görcsösek. Gyakran izom kidudorodások láthatóak az un. pihenő állásban. Ilyenkor az állat ezt a nem természetes állást veszi fel. Vajon miért, ha nem a fájdalom miatt?




S ha a pata kezelése megfelelő, akkor miért nem merülnek fel egyáltalán ilyen problémák? Talán választ tud adni önnek a kovácsa ezekre a kérdésekre?

Ha igen , akkor kérjük, hogy feltétlenül küldje el nekünk, és kérdezze meg őt, hogy nevének említésével nyilvánosságra hozhatjuk e a válaszait?

Ez egy helyesen kezelt ló állása






Végül leírom vitámat a kováccsal, aki először – miután éppen megpatkolta a lovat és megpróbálta a tulajdonos előtt védeni az igazát velem szemben, - azt állította, hogy a patkolt ló jobban tud mozogni, mint a patkolatlan.

„Igen, a patkolás olyan jó a lovaknak, hogy patkolva jönnek világra.” A természet olyan bölcs, hogy „ a patára patkót ad, mert másképp nem tudnak mozogni”- mondtam én. Erre belátta, hogy az állítása nevetséges, természetes, hogy a lovak patkó nélkül is tudnak menni. Amikor a hölgy, aki a ló tulajdonosa volt távozott, akkor mondta nekem a kovács, hogy többször is ajánlotta, hogy ne patkolják meg a lovat, mert a lónak jobb lenne patkó nélkül, de a nő hallani sem akart az indokokról, mert lovagolni akart.

Vannak nagyszerű példák egyes kovácsokról, akik felismerték a patkolás hátrányait, akik elsősorban a lovat nézték, mint pl. Ramey Jackson. Ö leírta a tapasztalatait, hogyan találta meg a természetes patakezeléshez vezető helyes utat, amellyel valóban segít a lónak.

Ajánlom olvasásra a volt kovács John Graves „Meine Wandlung-Reise eines Hufschmieds zu der natürlichen Hufpflege“cimmel-„ Hogyan váltam patkolókovácsból természetes körmölővé?” címmel.

Véget kell vetni a fájdalomnak és szenvedésnek, amit a lovak az un. jóindulatú pataápolás révén elszenvednek.


Tudom, hogy a kovácsok, és az állatorvosok miért teszik azt, amit tesznek. Èn is hasonló rendszer szerint tanultam. Egyesek figyelembe veszik az említett jeleket és fizikai jelenségeket, másoknak fontosabb a munkahelyi biztonság és az anyagiak.

Vannak olyanok is, akiknél maga a vassal való ősi és nehéz mesterség űzése a cél. Mindegyik azt mondja, hogy ez az ősi mesterség egy nemes, becsületes tevékenység. S ez igaz is lenne, ha nem hamis információkra épülne, még ha azok ezer éves múltra tekintenek is vissza.

“Ha tőlem egy lótulajdonos megkérdezné, hogy miért hiba a ló patkolása, azt felelném, hogy amikor ezt kitalálták, a föld még nem kerek, hanem lapos volt, és azt hitték, hogy a föld a világ közepe.”

Ha az ön kovácsa jó szakember, aki a lovát helyesen tudja körmölni, akkor a ló azt fogja tudni, amire természettől fogva is képes, azaz minden talajon tud majd problémamentesen mozogni. A pata ugyanis a természet remekműve, mely képes bármely talajhoz idomulni, ha a lónak lehetősége van rendszeresen azon a talajon mozogni. S biztos lehet abban, hogy egy olyan kovácsnak, aki kész arra, hogy a lovat megpatkolja, nincs kellő szakismerete, s nem tud többet a természetnél.

Azt, hogy ön a lova egészségét rábízza e egy ilyen személyre, önre bízom!

Thursday, January 19, 2012

Tanulmány a lovak veleszületett ferdeségéről, és tévhitek a fejlődéstörténetük és kezelésük megértésében, avagy a lovak természetellenes kiegyenesítés

Írta: Maksida Vogt,
Kelt: 2012.01.10



A veleszületett ferdeség jelentése, hogy a ló a hátsó lábával ferde hajtóerőt fejt ki, ami az első lábak oldalirányú elmozdulását eredményezi. Feltételezések szerint ennek oka a csikó helyzete az anyaméhben.

Sok állatorvos tett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kivizsgálja ezt a „jelenséget”. Biomechanikai szempontból a veleszületett ferdeség a hosszanti izomzat féloldali rövidülését jelenti a hát homorú részén. E miatt az izomrövidülés miatt a medence előrehúzódik a homorú rész felé. Akár elölről, akár hátulról szemléljük, a ló törzse járás vagy vágta közben ferde a testéhez képest. A far izomzata szintén aszimmetrikusan épül fel, így a ló ezen a részén inkább toló mozgást végez, mint hordozót.

Erre nézve van néhány hihetetlenül bizarr magyarázat, kezdve egészen a legmélyebb anatómiai szempontoktól, a versenyautó kanyarban való statikai és stabilitási viselkedésével való összehasonlításáig (melyek többek között egy állatorvostól is származnak). Az ez irányú vizsgálódások általános eredménye az a javaslat, hogy miként „egyenesítsük” ki a lovat a legjobb módon. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért nincsenek soha efféle tanácsok kutyák vagy macskák esetében. Ők ugyanis ugyanúgy mozognak, mint a lovak. Így aztán eljutunk arra a pontra, hogy feltegyük magunknak a kérdést: Hogyan és miért történik ez a lovaknál? Hogyan lehetséges az, hogy még a legelismertebb állatorvosok is olyan tanácsot adnak, hogy ezt a teremtményt biomechanikai alapon változtassuk meg? Hogy fájdalommal késztessük természetellenes testtartásra?

Ahhoz, hogy magyarázatot leljünk erre, vissza kell mennünk a „lovaglóművészet” régi „mestereihez”. Jól ismertek a következő utasítások még a díjlovaglással nem foglalkozó lovasoknak is: ’ Lovagold előre a lovadat és szedd össze!”

Ez a mondat tükrözi, hogy mennyire tévesen próbáljuk megérteni a ló testi és lelki felépítését. Steinbrecht egyértelműen világossá teszi, hogy a lovaglásra használt lovaknál az „idomítás célja, hogy szimmetrikusan felépített gyakorlatok segítségével úgy alakítsa a ló izomzatát, hogy annak csontváza a megkívánt irányba fordíthatóvá váljék, amely a lovaglási munkához szükséges.”
Ezáltal Steinbrecht nagyon világosan látja:
„Természetes állapotában a ló testével követni tudja a vállának veleszületett ferdeségét, és ez által nem éri károsodás, mivel nincs olyan külső súly, amit hordoznia kell. Így tehát a mozgása saját akaratából történik, és olyan mértékben használja a hátsó lábait amilyen mértékben az első lábak megtámasztásához arra szüksége van, mivel korlátozás nélkül mozoghat. Más a helyzet lovassal a hátán, amikor annak súlyát is viselnie kell és ebben az esetben mindamellett, hogy a lovas akarata szerint különböző jármódokban kell mennie, mégpedig azt bizonyos tempóban és addig, amíg azt a lovas megkívánja. Tehát mindezen feladatnak úgy kell megfelelnie, hogy eközben ne károsodjon a lába, egyenesen, egyensúlyban maradjon, annak az irányelvnek megfelelően, hogy jól kiegyensúlyozott terhet könnyebb hordozni, mint a „kiegyensúlyozatlant”.

Visszatekintve azokra az időkre, Steinbrecht nyilván tiszteletet vívott ki magának, mint olyan ember, aki úgy akarta kiképezni a lovakat, hogy azok aközben a lehető legkisebb mértékű károsodást szenvedjenek.
Mai szemmel viszont erkölcsi szempontból ez elfogadhatatlan. A könyve minden illusztrációja arról árulkodik, miként lehet a lóra erőszakkal befolyást gyakorolni, megtörve szabad akaratát, és ezzel az ember eszközévé tenni. S ez jellemző a „lovaglóművészet” minden más „mesterére” is. Mindnyájan ezt a módszert alkalmazták, ami a mai állapotokhoz vezetett és ahhoz, amilyen siralmasan ma a lovakkal bánnak. Rendkívül elismerően beszélnek Gueriniere-ről, mert meghatározta a „shoulder -in” (váll be) pozíciót, de ez mit tett könnyebbé? Úgy kiegyenesíteni a lovat, hogy az optimálisan tudjon fordulni a sarkokban, hogy körre lehessen állítani, vagy végre tudjon hajtani bármi olyan mesterséges mozdulatot, melyet a lovasa akar? Vajon szüksége van erre a lónak? Természetesen, nem!


Határozottan demoralizálónak találom azt, hogy még mindig híján vagyunk bizonyos ismereteknek a lovak természetét, lelkét, testének biomechanikus működését és még néhány alapvető anatómiai tényt illetően, és ezt még ünnepeljük is!

Minderre egyetlen magyarázatot találok, hogy az embereket egy fő szempont vezérli, s ez a ló használata. S ezt helyezik minden egyéb szempont elé. Először az elhatározás, hogy használjuk (kihasználjuk) a lovat, aztán megpróbáljuk mindezt az egészség szempontjából megmagyarázni. De ezzel már tévútra is tértünk, mert mindig az egészséget kellene előtérbe helyezni akár magunkról, akár a lóról van szó.
Ez az, amit minden körülmények között meg kellene adnunk minden élőlénynek, ugye?











 
Nyilvánvaló, hogy a ferdeség a legszembetűnőbb azoknál a tenyésztett lovaknál, akik életüket kénytelenek természetellenes körülmények között tölteni (boksz, nagyobb vagy kisebb karám). S így ez az állapot az egész testükre kihat, kezdve az izmoktól az izületeken, a csontokon, patákon keresztül minden szervre. A lovat természetellenesen tartják, és természetellenesen használják. Ez olyan összezsugorodásokhoz vezet, ami az izmok túlfeszüléséből és tartós összehúzódásából ered, melyek megfeszülnek és megkeményednek. Ha ez az állapot túl sokáig tart, az különféle elfajulásokat okozhat, mint rándulások, görcsök, izomrost szakadások, stb. A megkeményedett izmok és rugalmatlan inak nem teszik lehetővé az izületek megfelelő mozgását.

Ha egy ló vonakodik a mozgástól, az általában már egy vészjelzés, és nem engedetlenség.

Az ilyen lovakat nem lehet helyesen hajlítani, az oldalirányú hajlítást mindig a zabla által keltett fájdalommal érik el vagy azzal a traumával, amit a ló fejének okoznak. Nem beszélhetünk helyes „kiegyenesítésről” mert a ló természeténél fogva ezt nem engedi, hacsak nem erőszakkal, fájdalom révén kényszerítik természetével ellentétes kiegyenesedésre.
A veleszületett ferdeség, melyet a ló a természetellenes körülmények, és használat miatt maga nem tud kiegyenlíteni, világosan látható a patákon is. Különbözőképpen növekednek, és sok esetben az egyik pata széles és lapos, a másik pedig keskenyebb és meredekebb. Ez viszont a ló testének nagyobb feszülését és egyensúlytalanságát eredményezi a fordulatoknál, s már be is következik az ördögi kör. Ezt követi a helytelen diagnózis, helytelen kezelések s mindez a ló kárára. Egyenesen ijesztő, hogy állatorvosok rendszeresen ilyen tanácsokat adnak:

 
-Végezzenek „vállat ki” és vállat be feladatokat (természetesen ezt zablával, ami ismét egy kényszerítő eszköz a lónak arra, hogy fájdalom miatt vegyen fel természetellenes helyzetet.

Futószárazzák (azaz természetellenes mozgást végezzenek vezetőszáron)

A lovas a ló hátán ülve segítsen a lónak a „kiegyenesedésben” (ehhez valószínűleg nem kell magyarázat, de ismét zablával, fájdalommal, erőszakkal és ennek tetejében még a lovas súlyával a hátán.)

Oldaljárások(ismét zabla, fájdalom, kényszer)











Aztán ott van jó néhány különféle terápia arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a legjobban kiegyenesíteni a szerencsétlen lovat. Valóban mindenáron ki akarjuk egyenesíteni a lovunkat? Van e jogunk ezt tenni? Egyáltalán mi az a veleszületett ferdeség és van e ennek valamilyen indoka, vagy csupán a természet tréfája?
A természetben mindennek meg van a maga helye és oka. A lovak nem arra születtek, hogy istállókban tartsák őket, vagy kis karámokban, kisméretű legelőkön. A természet gondoskodott arról, hogy a lovaknak nagy, szabad területük legyen, és amikor az anyakanca miután életet adott csikójának, felkel, mert tovább kell vándorolnia a ménessel, a csikónak is képesnek kell lennie arra, hogy kövesse a társait. Világra jöttük után a csikók teste és tüdeje már teljesen fejlett, életképes. Patái egyformák, testüket jól működő tüdejük megfelelően ellátja oxigénnel, s az elegendő természetes mozgás következtében optimálisan kiegyenlítődhet a veleszületett aszimmetria, ami egyébként soha nem is lehet olyan természetellenes mértékű, mint azoknál a lovaknál, akik fogságban születnek és nevelkednek. A lónak képesnek kell lennie arra, hogy jól lásson maga mögé és maga köré, hiszen észre kell vennie bármiféle fenyegető jelet, és menedéket kell tudni keresnie. Azt a minimális ferdeséget, amit a természet „adományozott” a lónak, soha nem lehet kiegyenesíteni. Bármiféle erre irányuló próbálkozás a manapság szokásos módszerekkel, kezelésekkel és tanácsokkal nem jelent mást, mint hogy a lovat természetellenes testtartásba kényszerítjük (általában zabla és/vagy más erőszakos manipulációs eszközökkel), és ezzel a ló szervezetének kárt okozunk.

Ennek a ferdeségnek ellenére is lovagoljuk a lovat? Hiszen ez nem lehet egészséges.
Pontosan. A lovasnak inkább át kell gondolnia azt, hogy mikor üljön lóra. Éppen ideje lenne már annak, hogy megértsük, egyetlen teremtmény sem azért van, hogy a mi önző kívánságainkat kielégítse. Nincs jogunk ártani egy másik élőlénynek azért, hogy magunknak örömet szerezzünk. A lovak esetében ez különösen nyilvánvaló. A tulajdonosok esküsznek rá, hogy szeretik a lovukat. Megveszik nekik a különféle felszereléseket, fizetik a bértartást, különféle terapeutákat alkalmaznak, de mindez nem tudja elrejteni azt a tényt, hogy az elsődleges szempont az, hogy használják őket. Először a saját feszültségeinket és sérelmeinket kell felismerni és kezeltetni, s akkor talán meglátjuk azt is, hogy mit teszünk a lovakkal. S akkor talán kapunk valamit, valamit, ami értékesebb az előbb említetteknél. Egy ló igaz barátságát. S talán akkor elérkezik az a legfelemelőbb pillanat is, amikor a ló, önként, a saját akaratából megengedi az embernek azt, hogy felülhessen a hátára. Ez az a pillanat, ami többet ér, mint az egész addigi életünkben kényszerítő eszközökkel elért lovaglás.

Őszintén kívánom ezt az élményt minden lovasnak!