2001-ben váltunk hivatalos állatvédő szervezetté. Az elmúlt évek alatt sok nehézségen vagyunk túl, sok lemondással jár elhivatottságunk, de ettől teljes az életünk. Az évek során történt velünk sok jó és rossz egyaránt. Mint állatvédőnek, fáj látnom, hogy némely lovardában lovakhoz nem méltó körülmények között tartják őket. Fáj tudni, hogy szerte az országban felelősségteljes gondolkodás nélkül, hozzáértés hiányában asszisztálunk csikók fogantatásához, érvelve azzal, hogy „ne álljon üresen a ló”, nem törődve azzal, mi lesz vele születése után.
Jelenleg … ló és 1 csacsi él az állatotthonunkban. A lovak sorsa különböző. Van köztük olyan, aki valamikor a versenypálya lelátójáról elhangzó hangos üdvrivalgás közepette rótta a köröket a sikerért és a pénzért, van olyan, aki a díjugratásban ért el jeles eredményeket, és van köztük olyan, aki a lovas kocsit húzta, s munkájával szolgálta hajdani tulajdonosát.
A megbecsülés ezekért a teljesítményekért elmaradt, de az én szívemhez egyformán közel áll mindegyik, és talán ők is úgy érzik, célba értek.
Lakossági bejelentésre mentettünk hatéves kancát, akit a gazdája méteres láncon tartott évekig. Hónapokig tartó huzavona után végül a hatóság segítségével sikerült őt elkobozni kegyetlen gazdáitól. Úgy érzem, ez igen nagy előrelépés az állatvédelem rögös útján. Mentettünk 4 hónapos csikót, akinek az orvosi vizsgálat során derült ki, hogy kb. 2 hónapja törött el a lába csűdben. Ki tudta ezt a szenvedést végignézni?! Ha időben orvoshoz kerül, talán lett volna esélye az életre.
Ma is nálunk van, s szemtelen „sihederré” serdült Szilaj, a hajdani csődör csikó akit pár hónapos korában gazdája télvíz idején magára hagyott, s ha nem találunk rá időben egy bejelentőnek köszönhetően, már Fagyherceg ménesét gyarapítaná. Mi azonban megmentettük, s több hetes küzdelem után szó szerint lábra állítottuk, mivel annyi ereje sem volt, hogy felálljon és egyedül táplálkozzon. Ez csupán néhány kirívó eset a sok közül, amellyel szembesülünk állatvédelmi tevékenységünk során.
Az elmúlt év óta a lovakon kívül gazdáik által elhagyott kutyáknak is igyekszünk biztonságos átmeneti otthont és szakértő gondoskodást nyújtani addig is amíg gondatlan tulajdonosuk helyett egy másik, szerető gazdit nem találunk számukra
Így aztán jelenleg a lovak mellett kutya is él nálunk.
Ha az ember ember tudna maradni a körülötte lévő állatvilágban, akkor nemcsak nekünk kellett volna minden felelős helyett a ló szemébe nézni, és látni benne az iszonyatos szenvedést.
Reménykedem benne, hogy egyre több állatszerető emberhez jut el tevékenységünk híre, akik értékelik elhivatottságunkat, és bármely segítség felajánlásával támogatnak bennünket.
Kérem, szánjanak rá egy kis időt és látogassanak el honlapunkra a www.bottyanequus.com weboldalon, ahol minden hónapban igyekszünk megismertetni az érdeklődőket védenceinkkel, s hírt adni a hónap eseményeiről számos fénykép kíséretében. Tisztelettel és köszönettel: Rédei Éva
Szilaj fél éves volt amikor 2010. telén szó szerint a földhöz fagyott. Rendkívül rossz állapotban került a gondozásunkba. 2 hétig élet és halál között lebegett, szinte öntudatlanul feküdt, felállni segítséggel sem tudott. Csodával határos módon maradt életben.
Szilaj aki azóta is nálunk él, szemtelen sihederré serdült. Ő a Bottyan Equus Hungaria honlapjának hírmondója. Beszámolói olvashatóak a www.bottyanequus.com honlapon.
Posts
