Előszó
A lovat nem lovaglásra teremtették.
A lovat nem szabadna lovagolni egészsége veszélyeztetésével. A lovaglás azonban az emberek szemében a legtermészetesebb dolog, s még hangoztatják is, hogy mennyire szeretik a lovaikat. Az a szeretet azonban, ami egy másik élőlénynek sérülést és fájdalmat okoz, beteges szeretet. Az emberiség egész történelme során szörnyű dolgokat művelt az állatokkal, valamint egymással, részint képzetlenség miatt, részint megfelelő fejlettségi szint hiányában.
Manapság, amikor már jóval nagyobb tudás birtokában vagyunk és felgyorsult a fejlődés üteme, itt az idő, hogy megmutassuk, hogy a lovaknak még mindig sérüléseket és fájdalmat okozunk olyan emberek által akik lovagolják és saját örömükre vagy haszonszerzésre használják őket. Állítom, hogy nem létezik olyan ló, amelyik szereti ha lovagolják. Szeretnénk azt hinni, hogy igen, de ez még nem jelenti azt, hogy tényleg így van. Itt az idő újraértékelni a hagyományainkat, és szembenézni a tényekkel.
A lovak általában csendben szenvednek, de ha valaki a lován a következő jeleket fedezi fel, tudnia kell, fájdalmai vannak:
- A ló megrándul, vagy hátrál csutakolás közben
A ló a hátulját a hasa irányába húzza
A ló vonakodik feladni a patáját tisztításhoz
A testének egyes részei nagyon melegek
A ló egy bizonyos testhelyzetet vesz fel: fejét előszeretettel az egyik vagy másik irányba fordítja, farkát vagy az egyik, vagy a másik irányba tartja, csak az egyik hátsó lábát tartja felemelve, a másikat nem, stb.
A ló előszeretettel nyomja a fejét szilárd tárgyakhoz
A ló a fogát csikorgatja, levegőt nyel, karót, kötelet rág
A ló nem akar mozogni
A ló rázza a fejét
A ló védi magát: ágaskodik, bokkol, maga alá vagy hátra kifelé rúg, nagyon magasra tartja a fejét
Ha a lova sántít, tudnia kell, hogy fájdalomtól szenved. Sok ember van aki látja és megérzi, hogy milyen folyamatok zajlanak le egy ló testében, és ezek közül az emberek közül soknak köze sincs a lóhoz, vagyis nincs lovuk, és nem is akarnak semmit tőlük. Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert ezeknek az embereknek nem jelent gondot az, hogy akár a legkomplikáltabb biomechanikai folyamatokat is megértsék csak érzéssel és józan ésszel. Úgy tűnik, hogy csupán azoknak kell bizonyíték arra nézve, hogy mi okoz sérülést és fájdalmat a lónak, akik valamire használni akarják őket. Azt gondolom, hogy ha rávilágítunk arra a tényre, miszerint nem tisztességes kihasználni egy másik élőlényt saját önző céljaink és vágyaink kielégítésére, annak elég magyarázatul kellene szolgálnia, de tudom, vannak emberek, akiknek más a hozzáállása ehhez a kérdéshez. Így aztán szükségesnek tartom, hogy e tárgyban kicsit mélyebbre ássunk a biomechanika és anatómia tudományának segítségével.
Graphic Copyright Academia Liberti
fent: nyak hát ágyék keresztcsont farkcsont
A csontváz a csontok szilárd váza mely a testnek formát ad és a belső szerveknek pedig védelmet. Kezdjük mindjárt a gerincoszloppal. (A gerincoszlop csigolyák sora a farkcsonttól a koponyáig, mely rugalmas támaszt ad a hátnak. Belsejét a gerincvelő tölti ki.)
A gerincoszlop csontjait 5 csoportra oszthatjuk:
7 nyaki csigolya
18 (17 – 19) mellkasi csigolya
6 (5 -7) ágyéki csigolya
5 keresztcsonti csigolya (összenőve adják a keresztcsontot)
farkcsonti (15 – 21) csigolya
A nyakcsigolya: a csigolyák rugalmas csoportja mely megtámasztja és rögzíti a koponyát és a nyakat,
fenntartja a nyaki görbületet.
Az 1-es és a 2-es nyakcsigolya egyedi, csakúgy mint a 7-es a kiemelkedő gerinccel.
.A C1 – C6 kialakult harántnyúlványai továbbítják a gerinc menti verőereket a koponyaalaphoz.
Ez a csigolyasor alkotja a gerinc velő csatornáját
Mellkasi: Ez a meglehetősen merev csigolya csoport, a hátcsigolyák, a bordákhoz illeszkedve támasztják a mellkast.
A kiemelkedő görbülete a magzati fejlődés során alakult ki. Ezekre a csigolyákra jellemzőek a hosszú, keskeny tüskék, szív alakú formák és a bordák kapcolódásához megfelelő sima felület.
Ágyéki csigolyák: Ezek a zömök, négyszögletű ágyéki csigolyák hordozzák a testsúly nagy részét, s egyben kiegyensúlyozzák a törzset a keresztcsonton. Az ágyéki görbület a járás és állás során alakul ki. Ez a csigolya csoport igen rugalmas. A talajtól való felemelkedéskor és hajlításkor gyakran nagy nyomás helyeződik a porckorongokra, ami törésekhez vezethet ha a test valamilyen veszélynek van kitéve. Ez megsértheti a gerincvelőben lévő idegeket melyek a gerincvelőből indulnak ki és a csigolyaközi képződményeken (porckorongok) futnak keresztül.guide.
Keresztcsont: 5 keresztcsonti csigolya csontosodott össze egyetlen csonttá. Ez köztetíti a testsúlyt a csípőizületekhez a kismedencéhez való ízesüléssel.
A csigolyaközi porckorongok a háti csigolyák között helyezkednek el. A külső szálai összefutnak a hosszanti, az elülső és a hátsó ínszalagokkal. A hátgerincen különböző és rendkívül eltérő rövid és hosszó szalagok helyezkednek el
A rövid szalagok a következők:
- Ligamanta Flava (A csigolyatestek elülső felszínén az elülső hosszanti szalag)
- Interspinal Ligamants (csigolyaközi szalagok)
- Intertransverse Ligaments (keresztező ínszalag)
:
A hosszú szalagok – több csigolyán húzódnak keresztül
1. Nuchal Ligament (Funiculus Nuchae, Lamina Nuchae) (nyaki szalag)
- Supraspinal Ligament (supraspinális szalagok)
- Longitudinal Ventral Ligament (hosszanti hasoldali szalagok)
- Longitudinal Dorsal Ligament (hosszanti hátoldali szalagok)
.
A nyaki szalag a külső nyakszirtcsonttól ered, a nyakcsigolyák felett halad és a 3-as, 4-es és 5-ös mellkasi csigolyákhoz kapcsolódik ahol aztán a merevebb supraspinalis szalagban folytatódik, amely végigfut a mellkasi és ágyéki csigolyákon majd folytatódik a hosszanti csigolyában amely a második ágyéki csigolyához kapcsolódik.
Ezek a szalagok együttesen egy hosszú, folyamatos, változó erősségű és sűrűségű szalagot alkotnak a koponyától a
keresztcsontig, hogy az egész gerincoszlopnak támasztékot adjanak.
Ahhoz, hogy a gerincoszlop összetett funkcióját megértsük, terhelhetőségi, mozgástani (kinematikai), és dinamikai ismeretek, valamint a biomechanikai funkciók ismerete egyaránt szükséges.
.
Az első pontos vizsgálatokat a gerincoszlop rugalmasságáról Zschokke (1892) végezte. A supraspinális szalag nagyon fontos a gerincoszlop stabilitásához és a csigolya tövisnyúlványainak funkciójához. Az első 5 tövisnyúlvány eltávolítása 80 kg terhelés alatt a csigolya összeroppanását eredményezte. Ha a csigolya valamennyi tövisnyúlványát eltávolították, a csigolya már 8-10 kg súly alatt összreoppant. Azt is felfedezte, hogy olyan hátgerinc esetében, melynél minden csigolya tövisnyúlványai épek, a hát már 50-80 kg terhelésnél átlagosan 4 cm-t süllyed !!! Ez elég ahhoz, hogy a tövisnyúlványok egymáshoz dörzsölődését eredményezze a súly alatt.
Graphic Copyright Academia Liberti
Minden lónál, amelyet természetes összeszedettség nélkül vagy napi 15 percnél tovább lovagolnak, fájdalom lép fel. S néhánynak még akkor is hát problémái vannak, ha ezeket a kívánalmakat betartják. Ez teljesen logikus, megértéséhez nincs szükség mélyreható anatómiai és biomechanikai ismeretekre. Gondoljuk el, hogy mi történik az emberi szövetekkel nyomás hatására? Mennyi ideig kell fennállnia a terhelésnek ahhoz, hogy fájdalom vagy zsibbadás jelentkezzen? Az emberek és a lovak egyaránt emlősök, tehát ugyanazok az érzések lépnek fel náluk, mint nálunk. Mi történik egy ilyen finom szerkezettel mint a gerincoszlop, terhelés alatt? Mi történik dorsiflexió esetén? (befelé görbülés)
Miért képesek az emberek szemet hunyni ilyen nyilvánvaló tények felett?
A hátgerinc problémák három alapvető sérülésre kategorizálhatók, melyben vagy az izmok, inak, szalagok (lágy szöveti sérülések), vagy a csontok és izületek ( csont sérülések) vagy az idegrendszer (neurológiai rendellenességek)érintettek. Mindhárom kölcsönhatással van egymásra. Nincs egyetlen rendellenesség sem a test bármelyik részén, mely ne érintené a szervezet egészét is. Először is, a hátgerinc sérülések érintik a gerinc körüli izomzatot vagy a csigolya izületeket. A súlyos sérülések bár elképzelhető, hogy fokozatosan javulnak de soha nem gyógyulnak meg, esetleg később izületi károsodáshoz vagy lágyrész fibrózishoz vezetnek. A krónikus túlterhelésből eredő sérülések (mikrotrauma) keletkezhetnek akár a nyereg felhelyezése vagy általában a lovaglás, patkolás és más a ló testén véghezvitt manipuláció következtében.
A gerincoszlop biomechanikai és patológiai változásai között egyenes kapcsolat van. Townsend (1985) és Daemmrich(1993) felfedezték, hogy csontkinövések a has oldali csigolyákon általában a 10-es és a 17-es mellkasi csigolya között jelennek meg, és a legnagyobb csontkinövések pedig a 11-es és a 13-as mellkasi csigolya között azon a területen, ahol a lovas ül a ló hátán, maximális oldalirányú hajlításnak és tengelyirányú elfordulásnak téve ki azt.
A „kissing spine“ (csókgerinc vagy gerinccsatorna szűkület) szindróma oka a gerincoszlop ismétlődő (nem fiziológiai) megsüllyedése. S ami ezt ilyen durva mértékben okozza, az a.....lovaglás.
Világos tehát, hogy miként hat a lovakra a lovaglás és a biomechanikai törvények. Az idősebb lovak esetében még veszélyesebb a helyzet mivel náluk, akár az idősebb emberek esetében a gerincoszlop már veszít rugalmasságából aminek következtében izületi torzulások léphetnek fel és az izmok állapota is gyengül. Az idősebb lovaknál a gyógyulási idő is hosszabb, és megnövekszik annak veszélye, hogy a korábbi sérülések abnormális izomrendszeri állapotokhoz vezetnek.
Folytatás következik....
Referencia a komplett tanulmányhoz:
BUDRAS-ROECK 2004
Anatomy atlas of the horse
RIEGEL-HAKOLA 2006
Atlas to Anatomy and Clinic of the Horse
ADAMS, O.R. (1969)
Subluxation of the sacroiliac joint in horses
Proc. of AAEP
BADOUX, M. (1975)
in: SISSON, S., GROSSMAN, J. D.
The Anatomy of the Domestic Animals
RICK PARKER
Equine science
UELTSCHI, G. (1996)
Zur Röntgen- und nuklearmedizinischen Untersuchung des Pferdesrückens
Internationaler Tierärztekongress über Rückenprobleme bei Sportpferden
Bern, Schweiz
TOWNSEND, H.G.G. (1985)
The relationship between biomechanics of the thoracolumbar spine and back problems in the
horse
Proc. AAEP
TOWNSEND, H.G.G., LEACH, D.H. (1984)
Relationship between intervertebral joint morphology and mobility in the equine thoracolumbar
spine
TOWNSEND, H.G.G., LEACH, D.H., FRETZ, P.B. (1983)
Kinematics of the equine thoracolumbar spine
HORST WEISSDORF, H. GERHARDS, HUSKAMP, DEEGEN (2002)
Praxisorientierte Anatomie und Propaedeutik des Pferdes
SEIFERLE, E., FREWEIN, J. (1992)
Aktiver Bewegungsapparat, Muskelsystem, Myologia
SCHEBITZ, H., BRASS, W., WINTZER, H.J. (1993)
Allgemeine Chirurgie für Tierärzte und Studierende
ROONEY, J.R. (1982)
The Horse’s Back: Biomechanics of Lameness
ROBERTS, E.J. (1968)
Resection of thoracic or lumbar spinous processes for the relief of pain responsible for
lameness and some other locomotor disorders of horses.
Proc. AAEP
NOWAK, M. (1988)
Die klinische, röntgenologische und szintigraphische Untersuchung bei den sogenannten
Rückenproblemen des Pferdes
GOODY (2004)
Anatomy of the Horse
LEWIS, L.D. (1989)
Einfluß der Ernährung auf die Entwicklung des Bewegungsapparates und seine Erkrankungen
LEACH, D.H., DAGG, A.I. (1983b)
A review of research on equine locomotion and biomechanics
JEFFCOTT, L.B. (1981)
Diagnosis of Back Problems in the Horse
Proc. AAEP
JEFFCOTT, L.B. (1980a)
Disorders ot the thoracolumbar spine of the horse - a survey ot 443 cases.
JEFFCOTT, L.B. (1980b)
Guidelines for the diagnosis and treatment of back problems in horses
Proc. AAEP
WOLFGANG RANNER
Das Rückenproblem beim Pferd
Eigene Untersuchungen und kritische Betrachtungen
JEFFCOTT, L.B. (1979c)
Radiographic examination of the equine vertebral column
JEFFCOTT, L.B. (1979b)
Backproblems in the horse - a look at past, present and future progress
DÄMMRICH, K., BRASS, W. (1993)
Krankheiten der Gelenke
Posts
No comments:
Post a Comment